Nem szeretek hibázni. Ismerem a sebezhetőség erejét, és tudom, hogy a hibákból tanul az ember, mégis tudatosan kell figyelnem az “elég jó”-ra. Ezzel a háttérrel igazán felszabadító volt Matt Haig, The truth about the 100 biggest branding mistakes of all times című könyvét olvasni.
A Starbucks korábbi vezérigazgatója, Scott Bedbury szerint a fogyasztók nem igazán hiszik el, hogy számottevő különbség lenne a termékek között. Ezért igyekszünk erős brandet és erős érzelmi kötődést építeni.Ez az a pont ahol először meg szokott remegni a kezem: persze, érzelmeket formálunk, de az emberi érzésekkel elég rizikós packázni. Amint megvan a kötődés, finoman kell vele bánni, mert elég egy hiba és máris odaveszett a bizalom (és vele együtt a forgalom is). Ez a hiba pedig általában akkor következik be, amikor a brand valami miatt torzan látja önmagát, a versenytársakat vagy a piacot, általában a következő 7 halálos branding bűn egyike miatt:
Régóta piacon lévő brandek esetében az eredeti küldetés és értékek néha a feledés homályába vesznek. Ilyenkor fordulhat elő radikális irányváltás a brand életében, amit a piac viszont nem fogad kitörő örömmel. Leghíresebb eset a Coca Cola New Coke ötlete. Az eredmény egy szóban összefoglalható: katasztrofális.
Jó dolog az önbizalom, de ha egy brand túlbecsüli a saját fontosságát, vagy képességeit, könnyen úgy járhat mint a Polaroid, amely szentül hitte, hogy egyeduralkodó lehet az instant fényképezőgépek piacán (***a háttérben a Fuji kuncog)
A beképzeltség megalomániához vezethet, aminek hatására a brand minden elképzelhető szektorban terjeszkedni akar. Van akiknek bejön ez a húzás (Hello Virgin!), van akiknek kevésbé.
TS Eliot szerint az emberek nem bírnak el túl sok valóságot. Úgy tűnik, a brandek sem, ugyanis néhányan az egész marketingtevékenységüket a termékjellemzők elsikálására használják. Extrém esetben ez hazugságokhoz vezet. Amúgy is, de az internet korában ez a biztos recept a bukáshoz.
Ha a brand saját magát is unja annak a kreativitás és az eladások látják kárát.
Ez a brand ego ellentéte, akkor jelentkezhet, amikor gyorsan növekvő konkurenciával szembesül a brand. A “tünetek”: peres ügyek tömkelege, a brand folytonos újra “feltalálása” és a konkurencia megoldásaiból való “inspirálódás”.
Amikor a piac radikálisan megváltozik, a vele azonosított brand elavulttá válhat. Fontos, hogy ilyen helyzetekben a brand megpróbálja újragondolni helyét az iparágban.
A következő írásaimban a nagy branding buktákból hozok példákat azért, hogy tanulhassunk mások hibájából, és hogy lássuk: mindenki hibázik, mi is fogunk, ráadásul valószínűleg túl fogjuk élni. 😊
Nem szeretek hibázni. Ismerem a sebezhetőség erejét, és tudom, hogy a hibákból tanul az ember, mégis tudatosan kell figyelnem az “elég jó”-ra. Ezzel a háttérrel igazán felszabadító volt Matt Haig, The truth about the 100 biggest branding mistakes of all times című könyvét olvasni.
A Starbucks korábbi vezérigazgatója, Scott Bedbury szerint a fogyasztók nem igazán hiszik el, hogy számottevő különbség lenne a termékek között. Ezért igyekszünk erős brandet és erős érzelmi kötődést építeni.Ez az a pont ahol először meg szokott remegni a kezem: persze, érzelmeket formálunk, de az emberi érzésekkel elég rizikós packázni. Amint megvan a kötődés, finoman kell vele bánni, mert elég egy hiba és máris odaveszett a bizalom (és vele együtt a forgalom is). Ez a hiba pedig általában akkor következik be, amikor a brand valami miatt torzan látja önmagát, a versenytársakat vagy a piacot, általában a következő 7 halálos branding bűn egyike miatt:
Régóta piacon lévő brandek esetében az eredeti küldetés és értékek néha a feledés homályába vesznek. Ilyenkor fordulhat elő radikális irányváltás a brand életében, amit a piac viszont nem fogad kitörő örömmel. Leghíresebb eset a Coca Cola New Coke ötlete. Az eredmény egy szóban összefoglalható: katasztrofális.
Jó dolog az önbizalom, de ha egy brand túlbecsüli a saját fontosságát, vagy képességeit, könnyen úgy járhat mint a Polaroid, amely szentül hitte, hogy egyeduralkodó lehet az instant fényképezőgépek piacán (***a háttérben a Fuji kuncog)
A beképzeltség megalomániához vezethet, aminek hatására a brand minden elképzelhető szektorban terjeszkedni akar. Van akiknek bejön ez a húzás (Hello Virgin!), van akiknek kevésbé.
TS Eliot szerint az emberek nem bírnak el túl sok valóságot. Úgy tűnik, a brandek sem, ugyanis néhányan az egész marketingtevékenységüket a termékjellemzők elsikálására használják. Extrém esetben ez hazugságokhoz vezet. Amúgy is, de az internet korában ez a biztos recept a bukáshoz.
Ha a brand saját magát is unja annak a kreativitás és az eladások látják kárát.
Ez a brand ego ellentéte, akkor jelentkezhet, amikor gyorsan növekvő konkurenciával szembesül a brand. A “tünetek”: peres ügyek tömkelege, a brand folytonos újra “feltalálása” és a konkurencia megoldásaiból való “inspirálódás”.
Amikor a piac radikálisan megváltozik, a vele azonosított brand elavulttá válhat. Fontos, hogy ilyen helyzetekben a brand megpróbálja újragondolni helyét az iparágban.
A következő írásaimban a nagy branding buktákból hozok példákat azért, hogy tanulhassunk mások hibájából, és hogy lássuk: mindenki hibázik, mi is fogunk, ráadásul valószínűleg túl fogjuk élni. 😊